- 500 gr rétestészta
- 500 gr túró
- 500 gr spenót (mirelit, szeletelt)
- 5 tojás
- 0,5 dl olaj
- 1 sütőpor
- só
Tetejére:
- 1,5 dl joghurt
- 1 tojás
Egy közepes tepsit kenj meg vékonyan olajjal, majd tegyél bele 2 db réteslapot (tegyél félre 2 egész réteslapot, amivel befeded majd a pitét). A töltelékhez keverd össze a túrót, tojásokat, spenótot, az olajat, és a sütőport, majd sózd ízlés szerint. Ebbe a masszába mártogasd egyenként az enyhén összegyűrt réteslapokat, majd helyezd őket egymás mellé az alsó 2 lapra. Folytasd addig, amíg el nem fogy a rétestészta és a töltelék. A pitét fedd be a félretett 2 réteslappal, majd kend meg a tetejét a joghurt és a tojás keverékével. Süsd 200 C-ra előmelegített sütőben, amíg szép aranybarnára nem sül.
P.S: Ez az én spenótos-túrós gibanicám, sk kifejlesztve:)Alapja természetesen Anyu túrós gibanicája, a többi hozzá saját "költés":)))Nagyon szeretjük:)
7 megjegyzés:
Még sosem ettem, de nagyon-nagyon guszta
Nagyon jónak tűnik, el is szeretném készíteni.
Csak azt nem értem miért teszel bele sütőport?
Biaka, egyszer feltételnül kóstold meg, nem fogod megbánni:)
A sütőpor azért kell bele, mert levegősebbé teszi belülről a gibanicát, és nem mellesleg meg is emeli egy picit a réteslapokat, attól ilyen szép magas:)
Én is szerb vagyok anyai ágról, de már a nagyszüleim is ideszülettek!
De a zene, a szertartások nyelve, az ételek íze mindmáig, szinte atavisztikusan megérint. Ennék egy ilyen gibanicát...
Ölel: Trendo a Gastrodamus blogból.
A családomnak számontartott szerb gyökerei vannak, habár sok generáció óta elszármaztunk. Valami atavisztikus módon, ismerősnek tűnnek a szerb ételek, ízek, a fűszerezés. Örülök, hogy itt találok ilyen ételeket! Gratulálok a blogodhoz és sok sikert kívánok hozzá! Trendo, a Gastrodamustól :)
Valóban guszta a givanica, majdnem leugrik a képernyőről:) De jobban teszi, hogy mégsem, mert nem sokáig tartana!Klassza a blogod, Éva!
Trendo (Gastrodamus blog)
Kedves Trendo,
nagyon örülök, hogy találtál nálam kedvedre való dolgokat:)Bár gondolom, hogy nagyon sok minden ismerős már Anyukád révén, de azért remélem, tudom bővíteni is a családi szerb receptek repertoárját:)))Nincs is annál jobb dolog, mint anyáról lányra örökíteni az ízeket, ételeket, így megőrződik a "kapocs"az ősökkel:)
Sokszor puszillak, és most megyek és szétnézek Nálad a blogon:)
Megjegyzés küldése