
- 400 gr liszt
- 1 sütőpor
- 200 gr cukor
- 200 gr vaj/margarin
- 200 gr kókusz
- 2 tojás
- 1 vaníliáscukor
- pár csepp vanília aroma
- a forgatáshoz vaníliás porcukor

















Ottisnak már nem is tudom mióta "lógok"a szakácskönyves posttal, de most pótlom a lemaradást. Igazából van jó pár szakácskönyvem, nem sajnálom rájuk a pénzt, de nem veszek meg akármit. A használhatóság nálam a legfontosabb kritérium, utána jön csak az esztétikai oldala a dolognak. Persze szeretem a szép képekkel illusztrált szakácskönyveket, de attól a falra tudok mászni, ha egy szakácskönyvnek csak ez az egy tulajdonsága van, a receptek pedig nem igazán hasznosíthatók. Szakácskönyvvásárlásnál nagyjából át szoktam futni a receptek hozzávalóit, és akkor veszem meg, ha döntő többségükben a hozzávalók beszerzése nem okoz túl nagy gondot. Akkor most lássuk a kínálatot. Kezdjük a Vince kiadós Olasz és Görög kulináriával. Ugyanabból a sorozatból van mindkettő, hidegfegyvernek is beillő súllyal. Jellemzően jók a receptek, fantasztikusak a képek. A különböző ételek receptjei tájegységenként szerepelnek a könyvben, és történelmi, kulturális háttérinfot is kap az olvasó, ami még izgalmasabbá teszi a könyveket. Ez a tájegységenkénti besorolás olyan szempontból gond csak, hogy viszonylag nehézzé teszi a keresést, mert nem egy helyen vannak pl. a tészták, főételek, desszertek stb. A receptek autentikusak, de elég sok Magyarországon nem egyszerűen beszerezhető alapanyagot tartalmaznak. Hát, ez már a mi feladatunk, hogy kitaláljuk, ezeket mivel tudjuk helyettesíteni. Összességében értékes könyvekről van szó, mert nemcsak az olaszok és a görögök ételeit, hanem a kultúrájukat, hagyományaikat, történelmüket is megismerhetjük, ami nekem különösen tetszik. 
Ezek itt pedig az én otthoni szerzeményeim, pici szakácskönyvek, semmi kép, de annál több nagyon jó recept, egyszerű elkészítés, könnyen beszerezhető alapanyagok. A sorozatban külön füzet van szentelve az előételeknek és a salátáknak, a gyümölcsös desszerteknek, a sós tekercseknek és sós tortáknak, az aprósüteményeknek, de van itt görög receptesfüzet, vega konyha és amit csak el tudtok képzelni. Biztos kiindulási pont, bármit is akarok készíteni. És még 2 könyv érdemel említést: az egyik a legelső képen is szereplő A sütés nagy enciklopédiája című szakácskönyv, ami alapmű, és csak desszerteket tartalmaz, de abból minden félét (pralinék, kekszek, ünnepi torták, gyümölcsös sütemények, kelt tésztás sütemények, kalácsok, Húsvéti és Karácsonyi édességek stb). A másik pedig egy Carlostól kapott szakácskönyv, aminek "Zsidó konyha" a neve, szintén Vince kiadós cucc. Közepes méretű, és a hagyományos zsidó konyhát mutatja be. A receptek és a képek is fantasztikusan jók:) Ja, és még van egy tonnányi gastro újságom is, azokat nagyon sokat szoktam használni. Továbbgurítom a kérdést mindenkinek, aki még nem számolt be arról, hogy mi lapul a könyvespolcán!Minden tapasztalat jól jön! Hát, hirtelenjében ennyi tőlem:)



A vizet a cukorral felforralod, majd belekevered a tejport, a margarint, és a 300 gr kókuszt. Mehet az egész a frizsiderbe, amíg össze nem áll (legjobb a masszát előző este elkészíteni). Ekkor már csak golyókat formálsz a masszából, mindegyik közepébe teszel egy pörkölt mogyorót, és az egészet kókuszba forgatod, és kész is:)
P.S: Fél adagot csináltam, de abból is jó sok lett. Azt nem értem csak, hogy miért nem lehet normális tejport kapni, amit úgy is hívnak, hogy tejpor. Mert van kávéízesítő por, kávéfehérítő por, kávé krémpor, de tejpor, az egy árva darab se. Érti ezt valaki? Mert igazából a tejpor tudja jól összefogni a masszát. Mindegy, akár tejpor, akár más, a lényeg, hogy isteni finom!




